1.0Menet(t)rendhttps://menettrend.cafeblog.huÉlménykallerhttps://menettrend.cafeblog.hu/author/elmenykaller/Az ajtó előtti korlátnak támaszkodva várja a villamos indulását. Nagyot szippant a kereszthuzatból, mintha a baciktól hemzsegő januári levegő bátorságot is tartalmazna. Egy nagy adag bátorságot. Hirtelen aggódni kezdek a lelkivilágáért. Látszik, ahogy számol magában: 1, 2, 3, nagy levegő, fejet fel, és odalép. Ebből a mozdulatsorból csak az utóbbi három hiányzik. Próbálom sugározni az erőt adó, együtt érző, bátorító energiát, de úgy látszik, útközben valahol elakad. Mondjuk a középkorú, zsíros hajú bácsiban, aki most kajánul rám kacsingat... A célpont szemét lesütve ül mellettem. Nincsenek sokan a 49-esen, nem nehéz tehát kiszúrni az ideális randialanyt. Ezt a lányt pedig még annál is könnyebb. Nem mintha rá lennék kattanva a 20-as éveiben járó szőkékre, de ez a kisugárzás nem mindennapi. A divatos, szinte egyenruhába bújtatott tip-top cicababák leckét vehetnének tőle. Elegáns, igényes és egyedi. De nem az a hipster-hippi keverékből összegyúrt massza, aki azt hiszi, nála menőbb nincs is a világon. Csupán szép és természetes. Festéket még so<img class="alignleft wp-image-51" src="https://menettrend.cafeblog.hu/files/2014/07/tram-600x450.jpg" alt="" width="365" height="273" />ha nem látott szöszke haja, két hullámcsattal eltűzve, lazán ágaskodik frissen mosott fején. Sálját sötétkék szövetkabátján kívül hordja, vállai felett lezseren átcsapva. Kezében egy Gogol könyvet szorongat, talán a Holt lelkeket. Az a típus, aki szereti a szépirodalmat, ránézésre tudtam. Zöld szemében tükröződik az olvasás okozta öröm. Éles kanyar a zsinagógánál, és már jön is az Astoria. Habár elsüvítünk az egyetem épületei előtt, úgy érzem, maradnom kell, meg kell várnom a bimbózó szerelmi történet végét, és úgy tervezem, happy end nélkül nem megyek haza. Az enyhe, "januári tavasz" fényei szinte keresztbe vágják a villamos koszos ablakait. Elsőrangú a megvilágítás, most jobban szemügyre veszem az egyelőre bátortalan fiút. Magas, olyan kócosra fésült hajú, borostás, jóképű figura. Nagyon összeillenének. Sokat beszélgetnének könyvekről, művész mozikba járnának, és a koncerteket sem vetnék meg. Mindegyikben van egy kis alteres vonulat. Jól kijönnének. Már a Múzeumot és lassan a Fővám teret is elhagyjuk. Mi lesz már? Az utazóközönség közben kicserélődik. Leszállnak a vásárcsarnokba készülő nyugdíjasok, helyettük felszáll pár corvinusos. A fiú megint számol, azonban egyre rosszabbul megy neki, ezúttal kettőnél elakad. Inkább kicsit elfordítja fejét, úgy csinál, mintha még sohasem látta volna a Szabadság hídról elénk táruló panorámát. De aztán hirtelen mozgás támad. A lány leszálláshoz készülődik, s most már a fiú is. Szent Gellért tér, tökéletes helyszín, gondoltam, s aztán küldök egy mosollyal összekötött buzdító pillantást a gyámoltalan férfi főszereplőnek. Nyílnak az ajtók, ők egymás mögött állnak, amikor a fiú hirtelen 180 fokos fordulatot vesz, és hozzám intézi kérdését: - Megiszunk egy kávét a Móriczon? Ezt meg hogy érted? Neked pont most kellene leszólítanod a lányt,te kis hülye. Elmegy, siess utána! Valami ilyesmit akartam kifejezni zavart mosolyommal, de végtére csak ennyi jött ki a számon: - Bocsi, de órám lesz! És egy magabiztos ugrással lepattantam a villamosról. Én lent voltam, ő fent, a lány pedig ki tudja hol. Szépen visszasétáltam a másik irányba a hídon, s csendes beletörődéssel megfogadtam, kerítőnő soha nem leszek. Még gondolatban sem...rich